Isten, szerető Atya

A nagy felfordulás

Egy alkalommal a 3 éves Pistike látta, hogy édesapja csokoládés kekszet eszik a nappaliban tejjel. Arra gondolt magában: „Apa szejeti a csokojádés kekset tejjel. Na, én most visek neki egy poháj tejet.”

Azzal kisiet a konyhába, és átvonszol egy széket a konyhaszekrényhez, végigkarcolva maga után a parkettát. A konyhában felmászik a székre, és felkapaszkodik a pultra, hogy ki tudja nyitni a szekrényajtót. És puff! A szekrényajtó nekicsapódik a szomszédos szekrényajtónk, és egy mélyedés marad ott, ahol a fogantyú megütötte. Pistike egy pohárért nyúl, és a mozdulat hevében véletlenül leseper a polcról két másikat. Durr! Pistike azonban nem törődik vele. Csak arra gondol: „Visek apának egy kis tejet!”

A nagy csörömpölésre apja kinéz a konyhába és figyeli mi történik, azon tűnődve, hogy közbelépjen-e, hogy megmentse a konyha még épen maradt részét. Úgy dönt, hogy egyelőre tovább figyeli, ahogy Pisti lemászik a székről, kikerüli az üvegszilánkokat, és a hűtő felé tart.

Nagy erővel megrántja a hűtő ajtaját, hátravágja – és természetesen sarkig tárva hagyja. A poharat a földre teszi – ahol feltehetően nem érheti semmi baj – és megragadja a tejesdobozt. De véletlenül sem a literest, ami már nyitva van, és amiből már hiányzik, hanem a 2 literest, ami még tele van. Feltépi a tetejét, aztán önti a pohár környékére, és még a pohárba is jut egy kicsi. A többi szétfolyik a padlón mindenfelé.

Amikor végre készen van ezzel a művelettel, Pistike leteszi a tejesdobozt a földre, és felkapja a poharat, ezt kiáltva: „Apa, hozstam neked vajamit!”

Berohan a nappaliba, megbotlik, s a tej szerteszét fröccsen – a szőnyegre, a kanapéra, édesapjára.

Pisti feláll és körülnéz. Üvegszilánkot és tejet lát mindenütt, szekrények vannak nyitva, édesapja a szemöldökétől a lábujjáig csupa tej – erre elkezd sírni. Könnyein át olyan bánatos arckifejezéssel néz fel édesapjára, mintha azt kérdezné: „Most mit fogsz tenni velem?”

Édesapja csak mosolyog. Ő nem egy olyan gyereket lát, aki éppen most tette tönkre a házát, hanem egy szép kisfiút, akit nagyon szeret. Nem számít, hogy mit tett. Az apuka kinyújtja kezét fia felé, ölbe veszi, arcához szorítja és kedvesen azt mondja: „Ez az én fiam!”

 

Sokszor mi is ilyenek vagyunk, mint Pistike – jót akarunk az életünkkel, kapcsolatainkkal, kedveskedni, tetszeni akarunk Istennek, magunknak, másoknak, de valahogy úgy sülnek el a dolgok, mint Pistike esetében. Van úgy, hogy rendesen elszúrjuk a dolgainkat.

Nem biztos, hogy minden apa ezt tenné, lehet volna, aki még „idejében” leállítja a katasztrófát, vagy van, aki jól móresre tanítja a gyermeket… Ma mégis egy ilyen apáról lesz szó.

 

Isten a mi mennyei szerető édesapánk.

Ezt tudjuk, hallottuk már sokszor, de újra és újra kérdések merülnek fel bennünk.

Isten vajon engem is szeret?

Mindnyájunkban vannak ilyen kérdések: „Minden gyengeségemmel és bűnömmel, hűtlenségemmel Isten tényleg szeret engem?”

Minden ember válasza más és alapvetően 2 képtől függ:

  1. milyen képe van Istenről (milyennek gondolja Istent)
  2. milyen képe van saját magáról (és arról amilyennek szerinte Isten látja őt)

Egyik kép sem fedi a teljes igazságot, és bizonyos mértékben torzít.

Egyesek az gondolják, Isten

  • hideg és távolságtartó
  • ítélkező vagy bűntető
  • tűzoltó, automata

Pedig Isten megbocsátó, szerető, irgalmas és közel van.

 

Mások saját magukról alkotnak helytelen képet, és úgy gondolják:

  • „engem nem lehet szeretni”, „aki ismer az biztos nem szeret”
  • „túl sok a hibám”, „túl bűnös vagyok”, „nem vagyok elég jó”
  • „nem vagyok fontos – Istennek biztos van fontosabb dolga, minthogy velem törődjön”
  • „Isten biztos nem szerethet engem, ha nem változom meg”
  • „ha mások nem is látják, milyen vagyok valójában, Isten, aki látja szívem, legtitkosabb gondolataim, biztosan nem szeret!”

 

Ilyenkor olyanok vagyunk, mint Pistike, aki körülnézett, látta a rendetlenséget, és biztosra vette, hogy apja nagyon haragszik rá.

Ezekhez a torz képekhez még hozzájárulnak téves elképzeléseink:

  • „nem érdemlem meg Isten szeretetét” – Igazság szerint senki sem érdemli meg.
  • „Isten mást (xy-t) biztosan jobban szeret, mint engem” – mind különbözőek vagyunk, de egy apa nem azért szereti gyermekeit, amilyenek, és főleg nem hasonlítja őket egymáshoz.
  • Ennél még rosszabb, ha azt gondoljuk „saját erőmből ki kell érdemelnem, vagy el kell nyernem Isten szeretetét” – Nem érdemelhetjük ki, és nem nyerhetjük el, mivel ez ingyenes és feltétel nélküli ajándék! Nincs feltételhez kötve, tehát nem lehet kiérdemelni!

Isten saját gyermekeiként egyénileg és személyesen szeret minket. Tit 3,4-6

 

KM: Isten szeretete végtelen és kimeríthetetlen

 

Az újszövetségben is van egy a Pistiéhez hasonló történet:

Jn 8,2-11

Ez az asszony alaposan elszúrta az életét, ráadásul rajtakapták és a törvény értelmében meg kellett volna halnia. Ez volt a normális abban az időben. De Jézus nem mond semmit – nem vádolja, nem bünteti meg.

Jézus maga Isten szeretetének megtestesítője!

Jézus azért jött, hogy személyesen is megmutassa nekünk, amit az Írás már megírt, hogy milyen Isten:

  • Isten nem ítél el: Jn 3,17, Jn 12,47b
  • Isten szeret: 1Jn 4,8, Jn 3,16
  • Isten megértő, gyöngéd és türelmes: Iz 42,3, 1Kor 1,3-4a
  • Hűséges: 2Tim2,13
  • Irgalmas és megbocsátó: Iz 1,18b, Zsolt 103,11-13
  • Meggyógyít és megvigasztal: Zsolt 34,19, Zsolt 103,3

 

Isten a szeretet és Isten meg akarja osztani velünk szeretetét. Ezért jött el Jézus, hogy megossza velünk a mennyei szeretetet. Egyenként megalkotott és meghívott téged és engem, hogy személyesen megismertesse magát velünk, hogy szerető kapcsolatban legyünk vele és az Ő örök életének részesei legyünk – már itt a földön és majd az örökkévalóságban.

 

KM: Isten szeretete végtelen és kimeríthetetlen!

 

Bármit is teszünk, ő várja, hogy visszatérjünk hozzá.

Amikor szemügyre vesszük Jézust, hogy általa jobban megismerjük az Atya szeretetét, nem kerülhetjük ki a keresztet. A kereszt üzenete egyszerű: „ha majd felmagasztalnak a földről, mindent (mindenkit) magamhoz vonzok” (Jn 12,32) A kereszt által Isten csak ennyit mond:

Szeretlek téged!

 

Ismerd meg Isten szeretetét

Kérd Istent, hogy új módon ismertesse meg veled ezt az üzenetet.

Kérd őt, hogy mutatkozzon be neked újra: mondja el Ki Ő, és milyen szeretettel szeret téged. A mindennapi csendességben, a szobádban, amikor az Igén elmélkedsz, szólítsd meg Istent, és halld meg, amint szívedben megérint, és azt mondja: „Szeretlek!”

 

Kérjük Istent, engedje, hogy megtapasztaljuk szeretetét:

 

            Mennei Atyam, kérlek segíts nekem abban, hogy igazán megtapasztalhassam a Te végtelen, önzetlen és feltételek nélküli szereteted! Most megnyítom a szívem előtted, kérlek jöjj!

magyar